Madarasi Hargita
A Madarasi-Hargita (románul Harghita-Mãdãras) a Hargita-hegység és a Székelyföld legmagasabb hegye, egy egykori sztratovulkáni kráter peremének északi maradványa.
A Hargita a Keleti Kárpátok központi csoportjának leghosszabb és legfiatalabb vulkáni hegysége. Neve Czirkusz Géza szerint gótban faszénadó (hair gitan) vagy patak (aar)-ömlesztő (gintan) hegyet jelent. A szlovénok a Hargitát a hrgasta (hrga: gumó, daganat) gumós, hepehupás hegyre magyarázták. Eddig nem sikerült egyértelmű szófejtést adni. A múlt század végén (1897) a központi Hargita legnagyobb csúcsát Galusz-tetőnek nevezték. Más nevei: Nagy-Hargita, Havas, Nagy-havas, Nagyerdő.
Hargita megye névadó hegysége Udvarhelyszék és Csíkszék határát jelöli. A Hargita gerincvonalon mért hossza 70 km, szélessége 20 – 25 km. A hegység az Erdélyi-medencét választja el a Csíki-medencétől. Északnyugati szomszédja a Somlyó – Délhegy csoport, északkeleten a Gyergyói- és Csíki-medence, délen a Baróti hegység, délnyugatra a Rika hegység határolja. A hegységet az Erdélyi-medence felől Havasalja széles, vulkántörmelékes fennsíkja kíséri, a másik oldalon a Csíki-medence hegylábfelszínével határos.
A Hargita az Erdélyi-medence beszakadási peremvonala mentén keletkezett vulkáni építmények sorozata. Jellemzői az eredeti vulkáni formák: kráterek, kaldcsók, lávafolyamok, vulkáni lejtők, lávaárak, meredek lejtőjű lávadómok, tufapadok. A vulkáni működés rétegtűzhányót hagyott hátra, ahol a lávakőzetektől a horzsaköveken és vulkáni bombákon át az izzó kitörési felhők hamujáig minden kőzettípust megtalálunk. A lávapadok a lávaömlés termékei, míg a vulkáni törmelékek a robbanásokra utalnak. A finomabb törmelékek a vulkáni építmények közötti alacsonyabb gerincszakaszokon, hegynyergeken, illetve a hegyvonulat két oldalán halmozódtak fel. A Hargita legmagasabb részeit a vulkáni kúpok foglalják el. Helyenként a felrobbant vulkán helyén visszamaradt kaldera szélét találjuk. A vulkáni építmények fiatal voltát bizonyítják a vulkáni utóműködések gázai, szénsavas ásványvizek, borvizek, termálvizek. A Hargitát északról délre haladva Északi, Központi és Déli Hargitára osztjuk. A Központi Hargita a legnagyobb tömegű vulkáni hegycsoport, a Nagy-Madaras patak nyergétől a Tolvajos hágóig terjed, ahol a Székelyudvarhelyet Csíkszeredával összekötő országút a hegységet keresztezi. Ez a Hargita legnagyobb, egyben legbonyolultabb kőzet-felépítésű része. Gyakoriak a kénhidrogénes és széndioxidos gázömlések, a kaolin és ércképződmények. Hargitafürdő térségében a felszínre bukkan a Nagy – Aratás (1399 m) idősebb vulkáni építménye is.
A hegytömb központját egy hatalmas, 5 km átmérőjű kaldera jelöli ki, melynek udvarát a délnyugatra folyó Vargyas patak csapolja le, mélyen bevágódva az 1450 – 1500 m -es magaslatokkal jelzett vulkáni felszínbe. Mind a kaldera peremén, mind a belsejében több kitörési központot, dagadó kúpot különíthetünk el. Az északi irányú, félkör alakú kaldera perem csúcsai: Mihály havas (1685 m), Madarasi Hargita (1801 m), Rákosi-Hargita (1758 m), Madéfalvi Hargita (1710 m) és a Csicsói Hargita (1761 m). A Vargyas patakkal szinte párhuzamosan, az Ivó patak völgyét megfigyelve, szintén egy vulkáni kráter lecsapolását véljük felfedezni.
Egyes magyarázatok a Madarasi Hargita turisztikai települését két egymás melletti vulkáni kráter közös peremén helyezik el. A csúcsról vagy a “plató” magasabb pontjairól megfigyelve, a látottak ezt a magyarázatot látszanak igazolni.
A Madarasi Hargita a Hargita hegyvonulatának a legmagasabb (1801 m) része, többszörösen megénekelt, a székelyek “Szent hegye”. Csúcsáról gyönyörű kilátás nyílik a terjedelmes, 20 – 25 km széles Hargita-fennsíkra, a Libán-tetőre, a Görgényi havasokra, Gyergyói havasokra, Hagymás hegységre. Nyugati irányban látszik az Ivó-feje, Berszán-sarok, Kecskevész-szikla, mögöttük csaknem az egész Erdélyi-medence. Szép tiszta időben látható dél – délnyugat irányban a Rika-hegység, Királykő, Fogarasi havasok a Déli Kárpátok szinte teljes vonulata. Délkeletre a Rákosi-Hargitát, keletre a Csíki havasokat és a Csíki-medencét figyelhetjük meg.
Téli sportolási lehetőségek
A Madarasi Hargita ma Erdély egyik legnépszerűbb síközpontja. A Hargita-hegység a Keleti-Kárpátok központi csoportjának leghosszabb és legfiatalabb vulkáni hegysége, legmagasabb csúcsa a Madarasinak nevezett részen van (1801 méter). A hegyvonulat középső része, az ún. Központi Hargita választja el a Székelyföldön belül a történelmi Csíkszéket és Udvarhelyszéket. Ennek csúcsa a székelyek szent hegyének tartott Madarasi Hargita.
Csúcsáról nagyszerű kilátás nyílik a környező hegyvonulatokra: szép időben látható csaknem az egész Erdélyi-medence, ellátni a Fogarasi-havasokig, a Királykőig. A környező domborzati formák közül a legfontosabbak (szabad szemmel láthatók) a Hargita-fennsík, a Görgényi és Gyergyói havasok, a Libán-tető és a Hagymás hegység. Keletre helyezkednek el a Csíki havasok, valamint a Csíki-medence.
Az itteni sípályák 1500 és 1760 m tengerszint feletti magasságban vannak, a síszezon általában december közepétől április közepéig működik, ebben az időszakban biztosan van hó a pályákon, ennek minősége az időjárástól függ. Ha kedvező az időjárás, a síidény május közepéig is eltarthat.
Az 1941-ben felépült Madarasi Menedékház a hegytető legrégebbi épülete, több mint 60 éve „őrzi” a Hargitát, évtizedek óta a turisták által elsőre felkeresett épület. A tulajdonképpeni síparadicsom központja, amely meg-megújul, de az utóbbi években számos, kisebb-nagyobb panzió könnyíti meg a turisták szálláskeresését. A hely annyira népszerű lett, főleg az 1989-es változásokat követően, hogy az egyetlen menedékház már nem volt elegendő annyi ember elszállásolásához.
